A Q-láz Coxiella burnetii által okozott, emberre és állatra egyaránt veszélyes betegségek közé tartozik. Állatokban legtöbbször tünetmentes marad, alkalmanként kérődzőkben vetélést okozhat.

Embernél lázzal és légúti tünetekkel járó betegséget okoz. Először 1937-ben jegyezték fel a fertőzést, amikor Ausztráliában vágóhídi munkásoknál magas lázat, fejfájást és köhögést észleltek. Az ember a kórokozóval többnyire kérődzőktől fertőződhet, ellések, vetélések során közvetlenül, de nyers tej, vagy ebből készített tejtermék is fertőzhet. Elvileg kullancs is átviheti a kórokozót, de ez a ritkább esetek közé tartozik.
A Q-lázat foglalkozási betegségnek tartják. A kórokozóval főleg vágóhídi munkások, tejfeldolgozó üzemek munkásai, állattartók kerülhetnek kapcsolatba. A fertőzést ugyanakkor a hús és tej fogyasztása is átviheti az emberre.

A tularaemia okozója a Francisella tularensis kórokozó, amely rágcsálókban heveny vérmérgezést okoz, háziállatokban és emberben nyirokcsomó-gyulladást és elhalt gócok kialakulását eredményezi. Az ember fogékony a betegségre és legtöbbször rágcsálók és ízeltlábúak révén fertőződik. Leggyakoribb a sebfertőzés, ezen belül is a mezei nyulak feldolgozásakor történő kórokozó-átvitel, amikor a felsértett bőrön vagy kötőhártyán keresztül a kórokozó az emberi szervezetbe jut. Kórokozót hordozó ízeltlábúak csípése után a nyirokcsomók gyulladása figyelhető meg lázas állapot és fejfájás kíséretében.

Ezekből adódóan a mikrovilág fertőzőképességét ajánlott kivédeni az immunrendszerünk erősítésének segítségével, melyet elérhetünk a higiéniás szokások betartásával és a megfelelő táplálkozással egyaránt.