Fél évszázada úgy gondoltuk az öregedésről, hogy legszembeötlőbb jelei a szenilitás, agyvérzés, szívbetegségek és daganatok, amik a természetes öregedés részjelenségei.

Az öregedést ma már úgy látjuk, hogy a dolog gyakran nem más, mint a mikrobiális világgal történt ütközésünkből származó károsodás. Ha a legtöbb mikroba jóindulatú kapcsolatban van velünk, akkor is felmerül a kérdés, hogy az öregedés kevésbé szembeötlő jelenségeinek hányad részét okozhatják a mikrobákkal folytatott társasjátékaink.
Az idősek aktivitásának különbözőségei útmutatók lehetnek számunkra. Néhány ötven körüli ember teste széthullóban van, míg néhány nyolcvan körüli virgonc, mint egy tinédszer. Sok idősnek és néhány fiatalnak is gondjai vannak az oszteoporózissal (csontritkulás): ha ebben fertőzés játszik szerepet, akkor a fertőzéssel szemben ellenálló idős ember különösen jó gyógyhajlamot fog mutatni törések esetén.
Az orvostudomány látását olykor elvakítja az átlag. Nyolcvanévesek bármely csoportjában találunk fiatalosan aktívakat, és olyanokat, akiket immobillá tett számos fertőző vagy nem fertőző betegség. A gyengeséget rendellenes dolognak kezdjük tartani és keressük rá a magyarázatot. Ezáltal a gyengeségre, mint betegségre és nem mint a korral járó normális jelenségre tekintünk.

Ha egyszer a gondolkodás ilyenné alakul, megkezdődhet a betegség okának megértése. Talán, ha felfogjuk a fertőzéses eredet teljes skáláját, és hatékonyan védekezünk a károsító hatások ellen (egészséges táplálkozással, rendszeres mozgással és a megfelelő higiénia betartásával), akkor a virgonc nyolcvanéves emberek sem kivételek lesznek, hanem szabályok.