A gümőkórt, vagy más néven tbc-t a Mycobacteriumok egyes törzsei idézik elő. A szarvasmarhák gümőkórját a M. bovis, az emberét a M. tuberculosis okozza.

A fejlett világ a XX. Század első harmadától kezdve megszabadult a szarvasmarhák betegségét okozó M. bovistól, de a kórokozó tovább fertőz Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában.
A fejlett országokra jellemző mentesség ellenére a kórokozó miatti fenyegetettség nem szűnt meg. A M. bovis ugyanis emberben, a vadonélő állatokban és ritkábban állatkerti állatokban is jelen van.

A kórokozót tünetmentes, de fertőzött szarvasmarhákkal viszik be egy-egy állományba. A beteg állat többnyire hörgőváladékkal üríti a kórokozót, de fertőzhet a tej, méhváladék, hüvelyváladék, ondó és a vizelet is.

A szarvasmarhák fertőzésének forrása lehet  az ember, macska és a kutya.
Az ember rendszerint fertőzött szarvasmarha állománytól, tejtől, tejterméktől fertőződhet.

A tej pasztőrözése biztosan elpusztítja a kórokozót. A M. bovis esetenként hosszú ideig élhet az emberi szervezetben.
Az ember tbc-jét a M. tuberculosis okozza. A szociális helyzet romlásával hazánkban is számolni kell a tbc-vel, különösen a rossz higiéniai körülmények között élők, hajléktalanok és kábítószert használók körében jelentős. A fertőzött emberek között élők különösen veszélyeztetettek. Gyermekeknél a fertőzés megjelenését követően a baktérium más altípusa is megjelenik: a M. avium a bőr és a bőr alatti kötőszövet gyulladását okozza.

Ezekből adódóan a mikrovilág fertőzőképességét ajánlott kivédeni az immunrendszerünk erősítésének segítségével, melyet elérhetünk a higiéniás szokások betartásával és a megfelelő táplálkozással egyaránt.