A gombák szerves anyagokkal táplálkozó hifafonalas sejtszerveződésű, szárazföldhöz alkalmazkodott szervezetek. A hifafonal egy csőszerű képződmény, mely dús, elágazó szövedéket alkot. E szövedék összességét micéliumnak nevezzük.

A gombáknak számos alcsoportja létezik. A Mucor-gombafajok laza, vattaszerű telepükkel a köznapi értelemben „penészgombáknak” nevezett mikroorganizmusok fő képviselői. Gyakran találkozunk velük élelmiszerek felületén, nedves helyeken, raktárakban.
Az élesztőgombák olyan egysejtű szervezetek, melyek oxigén jelenlétében szervesanyag-hasznosítással foglalkoznak, azonban oxigénhiányos környezetben többségük erjeszteni is képes.
A gombákat azonban többnyire nem pozitív, hanem negatív értelemben említi nemcsak a növénytermesztési, hanem az állatgyógyászati és a humán orvosi szakirodalom is.

A fehérpelyhes gyökérpenész például azon fertőző gombafajokhoz tartozik, mely megtámadja a szőlőt és a gyümölcsöket.

A gombák a mikrobiológiában sokáig nem kaptak hangsúlyt az emberi kórokozók között. De a gombák egyes csoportjai ma már megkezdték a feltérképező munkát, és szisztematikusan tervezik előrehaladásukat, melynek hatására szemmel jól látható fertőzéseket idéznek elő szervezetünkben.

Az embert és az állatokat érintő gombás fertőzések tömegessé válása, a bőr-és nemi betegségek, légzőszervi hurutok és a bélflóra-egyensúly problémái mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a bakteriális és vírusos fertőzések mögött gyakran a szisztémás betegségek immunrendszert folyamatosan gyengítő hatása húzódhat meg.