A sertésorbánc sertéseknél és szórványosan más emlősfajoknál, valamint madaraknál előforduló, rendszerint heveny tünetekkel járó fertőzés.

A betegség okozója az Erysipelothrix rhusiopathiae nevű baktérium, mely szinte minden emlős-és madárfajban okozhat megbetegedést, de gazdasági jelentősége a sertések, juhok és madarak orbáncának van. A kórokozót elsőként Pasteur 1882-ben tenyésztette ki, de csak 1886-ban adtak pontos leírást a mikrobáról. Nem sokkal később vált világossá, hogy a sertésből, egérből, emberből izolált baktérium ugyanaz, tehát a kórokozó több állatfajt és az embert is képes megfertőzni.
Az emberorbánc viszonylag ritka és általában bőrsérüléseken át bejutó fertőzés következménye.

A fertőződés orbáncban elhullott sertések boncolásakor, otthoni feldolgozásakor következik be, esetenként szennyvíz, iszap vagy fertőzött talaj révén. A veszélyeztetettek közé tartoznak az állatorvosok, valamint az állatfeldolgozók alkalmazottjai és a szakácsok.

A fertőződés után rendszerint a kézen halvány vörös, majd kékes vörös ödémás beszűrődés alakul ki, amely lassan terjed. Kezelés hiányában embernél is vérmérgezéshez, ízületi gyulladáshoz vezethet. Gyógyítása során antibiotikumok használatosak.
A megelőzés érdekében fontos a védőkesztyű, védőöltözet használata, valamint a felületi horzsolások fertőtlenítése.

Ahhoz, hogy kedvenceinktől a fertőződés veszélyét elkerüljük, oda kell figyelnünk a megfelelő higiéniára, ezért javasoljuk, hogy csak olyan ételt fogyasszunk, amelyhez a házi kedvenceink biztosan nem férhettek hozzá.