A virulencia a kórokozó behatoló képességétől, szöveti szaporodóképességétől és méreganyag-képzésétől függ.

Behatoló képességen a szervezetbe jutás helyét, módját és útját értjük. Embernél a kórokozók bőrön, légutakon, emésztőcsatornán, a szem kötőhártyáján vagy a nemi szervek nyálkahártyáján tudnak bejutni.
A fertőződés létrejöttét illetve annak sebességét a gazdaszervezet bőrszöveti, bélrendszeri és légzőszervi immunitása befolyásolja, amely összefügg a táplálkozással, életvitellel és bélflóra-egyensúllyal.
A bőrszöveten keresztül akkor történhet fertőződés, ha e védőtakaró folytonossága valahol megszakad (seb) vagy nedvesség miatt valahol fellazul a hámréteg.
A bőrön keresztül mennek végbe az ízeltlábúak közvetítette fertőzések, amelyek leggyakrabban vérszíváskor juttatják a szövetek közé a vírusokat.

A nyálkahártyák felületére került kórokozók a hideg levegő által okozott áteresztőképesség-növekedést használják ki, ezért is kötődik számos fertőzés a hideghez.
Az adott fertőzésből kigyógyult szervezet bizonyos idő elteltével újra megfertőződhet, amit újrafertőződésnek nevezünk.

Előfordulhat az is, hogy a betokozódott gócból kiszabadulva a kórokozó újra fertőzést indít el. A fertőzött egyén ugyanazzal a kórokozóval a betegség során újra fertőződhet vagy más mikrobával ráfertőződhet, amit felülfertőződésnek is nevezünk.

A szöveti szaporodóképesség a kórokozó által termelt, gazdaszervezetet károsító anyagok jellegétől függ. Egyes mikrobák a szöveti kötőanyagot oldják, mások a vörösvértesteket ejtik szét, a fehérvérsejteket pusztítják. A fő cél, hogy a legkisebb ellenállás mellett a leggyorsabban elterjedjenek a stratégiai területeken.