A Clostridium-fertőzés

méz

A Clostridiumok a mikroorganizmusok jól elhatárolható csoportját képezik. Optimálisan 37 fokon fejlődő, erős szénhidrát-és fehérjebontó képességekkel jellemezhető kórokozók.


A Clostridiumok az emberi és állati béltraktusban, a talajban és a vizek üledékében gyakran előfordulnak. Számos fajuk élelmiszerek szennyeződését okozza.
A XIX. században Kerner német orvos figyelt fel arra, hogy bizonyos hústermékek fogyasztásakor mérgezési tünetek jelentkeznek. Alátámasztottnak látta, hogy az állati vért is tartalmazó, füstölt, de nem hőkezelt kolbász állt a fertőzések és halálesetek mögött.
A mérgezéseket a Clostridium botulinum okozta, mely kizárólag oxigén jelenléte nélkül életképes és fertőzőképes. Toxintermelése (méreganyag) csak 20-35 fok között jellemző, de a szárított vagy savas típusú élelmiszerek esetében nem kell a fertőzés lehetőségével számolni.

A mérgezéseket a baktérium által termelt, idegrendszerre ható, súlyos tüneteket, esetenként halált okozó neurotoxinok váltják ki, amelyeket a mikroba anyagcsere-tevékenysége közben termel.

A toxinok a baktériumsejt belsejében keletkeznek, majd innen jutnak a környezetbe.

A botulizmus tünetei a fertőzött étel elfogyasztása után 12-36 órával később jelentkeznek: reflexhiány, látási zavarok, nehezített nyelés és légzés, száraz száj, beszédzavar. A halál a fertőződés utáni 3. és 6. nap között következik be.

A toxin a beteg gyomorváladékából vagy véréből mutatható ki.
A baktérium a kifejlett immunrendszerű gyerekeknél nem okoz fertőzést, de egyéves kor alatt a méz, valamint méhészeti termékek fogyasztásával könnyen okoz megbetegedéseket.

Ahhoz, hogy szervezetünk ellenálló legyen ezekkel a fertőzésekkel szemben, ügyelnünk kell helyes táplálkozásunkra és a megfelelő higiénia betartására.

Információ: